Sárkányok Világa.




MENÜ
kezdőlap
vendégköny
sárkányfajok
filmek (online nézése)
Galéria








A  kínai sárkányok
sarkanyero
 

A kínai kozmogónia azt tanítja, hogy két örök, egymást kiegészítő elem, a Jin és a Jang ritmikus játékából keletkezik a Tízezer Lény (a világ). A Jinhez tartozik az összpontosítás, a sötétség, a passzivitás, minden páros szám és a hideg; a Janghoz pedig a növekedés, a fény, a lendület, minden páratlan szám és a meleg. A Jint jelképezi a nő, a föld, a narancsszín, sok völgy és folyómeder, s a tigris; a Jangot pedig a férfi, az égbolt, a kék szín, a hegyek és oszlopok, s a Sárkány.


Lung, a Kínai Sárkány a négy mágikus állat egyike. (A másik három: az Egyszarvú, a Főnix és a Teknőc.) A Nyugati Sárkány a legjobb esetben is csak ijesztő, a legrosszabban pedig nevetséges; a mondákban szereplő Lung ellenben isten, olyan, mint egy angyal, mely egyszersmind oroszlán is. Sze-ma Csien Történeti feljegyzések című művében azt olvassuk, hogy amikor Konfuciusi elment, hogy tanácsot kérjen Lao-cétól, az udvari archívum és könyvtár mesterétől, a látogatás után ezt mondta:

„A madarak repülnek, a halak úsznak, a vadak futnak. A futó állatot elejtheti egy csapda, az úszót egy háló, a repülőt pedig egy nyíl. Ám itt van a Sárkány; nem tudom, miképpen lovagolja meg a szelet, s hogyan jut fel az égbe. Ma láttam Lao-cét, így mondhatom, hogy láttam a Sárkányt.”

Hajdan egy Sárkány, illetve egy Ló-Sárkány tűnt föl a Sárga-folyó vizéből, s az fedte fel egy császárnak azt a híres kör alakú ábrát, amely a Jang és a Jin egybefonódó játékát jelképezi; egy király hátas- és vadászsárkányt is tartott az istállójában; egy másik uralkodó pedig sárkányhúson élt, s virágzott a birodalma. Egy híres költő ekképpen jelenítette meg a nagyság veszélyeit: „Az Egyszarvú hidegtálként végzi, a Sárkány pedig húspástétomként.”

A Változások könyvében többnyire a bölcsességet jelképezi a Sárkány.

A Sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár trónját Sárkány-Trónnak nevezték; az arcát Sárkány-Arcnak. A császár halálakor azt mondták, hogy az uralkodó felment egy Sárkány hátán az égbe.

A népi képzeletben a felhőkhöz kötődik a Sárkány, meg a földművesek közt oly áhított esőhöz, továbbá nagy folyókhoz is. Közkeletű az a mondás, hogy „a Föld most egyesül a Sárkánnyal”, ami azt jelenti, hogy esik az eső. Csang Seng-jü egyik 6. századi falfestményére négy Sárkány került. Akik megtekintették a képet, kifogásolták, hogy nem festett nekik szemet. Haragra lobbant Csang, kézbe vette ismét az ecsetet, s a tekervényes figurák közül kettőre felfestette a hiányzó szemeket. Erre „villám és mennydörgés töltötte be a levegőt, megrepedt a fal, s a Sárkányok felröppentek az égbe. A két szemnélküli Sárkány azonban a helyén maradt”.

 

A Kínai Sárkánynak szarva és karma van, a teste pikkelyes, a gerince pedig akárha tüskéből volna. Gyönggyel szokás ábrázolni, melyet többnyire lenyel vagy épp kiköp: gyöngyében rejlik az ereje. Ha elveszik tőle, ártalmatlan.

Csuang-ce említ egy kitartó férfit, aki háromévi kemény munkával elsajátította a sárkányölés tudományát, csakhogy élete végéig sem adódott rá alkalma, hogy gyakorolja.

A Sárkánykirály


A kínai mítoszok szerint a Sárkány a vízi élőlények vezére. Ebből következik, hogy ahol víz van, ott sárkánynak is kell lennie. Mivel vízről van szó, a közemberek összefüggésbe hozták a Sárkányt az esővel. Az emberek évszázadokig makacsul hitték, hogy a Sárkány jóvoltából van az eső. A parasztok áldozatot mutattak be a Sárkány előtt. Ha jó időjárás volt, hálából, ha szárazság volt, a remény kifejezéseként. Az emberek végül továbbfejlesztették hitüket, később már abban is hinni kezdtek, hogy nemcsak tengerekben, de minden folyamban, tóban, még jelentősebb vízesésnél is sárkányok uralkodnak. Ezek a sárkányok egyazon családnak, az Ao sárkánycsaládnak a tagjai. Közülük a keleti-tengeri sárkány a családfő.

Hitük szerint tehát az esőzés a Sárkányok hatalma alá tartozik, ugyanakkor a kínai parasztságot a történelem során mindig gyötörte a szárazság. Tiszteletük jeléül és a remény jeleként mindenütt templomot emeltek a Sárkány, a sárkányok, vagyis a Sárkánykirály számára. A szentélyen sárkányjelleget viselő, hosszú bajuszú szobor ül aranyozott díszruhában, fején királyi korona. Kétoldalt pedig a Mennydörgés Istene és a Villám Istennője. A Mennydörgés Istene kezében dob és dobverő, a Villám Istennője kezében pedig tükör.

Régen Kínában nagy szárazság idején a parasztok sorra mentek a Sárkánykirály templomába esőért imádkozni, szertartást tartani. A parasztok azt várták, hogy a Sárkánykirály majd megsajnálja őket, és esőt ad. Ha nem lett eső, még egyszer tartottak szertartást. Ha ez sem használt, nos, akkor előjött a kínai parasztok érdekes logikája: Ha már szépen imádkoztunk, áldozatot mutattunk be, szertartás is volt, mégsem lett eső, akkor megbosszuljuk, érezd te is, milyen érzés lehet az erős napsütés alatt lenni és tűrni a szárazságot! Tehát leemelték a Sárkánykirály szobrát a szentélyről, és ki vele! Hintón kicipelték a mezőre, letették a megrepedt földre, addig hagyták a napsütés alatt, ameddig eső nem esett. Babonás emberek voltak a kínai parasztok, egyetlen istennel vagy shennel sem mertek így viselkedni. Azonban az eső annyira fontos nekik, hogy még az Istennel is szembe mertek szállni érte, sőt, még meg is büntették az istent. Ilyenek voltak a kínai parasztok. Nem véletlen, hogy számtalan parasztfelkelés volt a nagy szárazságok idején, természetesen az uralkodók ellen.

Az eső miatt a parasztok minden hónap első napján és a hónap közepén rendszeres áldozathozatallal egybekötött vásárt tartottak. A kedves hallgatóink adásunkban többször hallhattak arról, hogy valamilyen Istennel kapcsolatban ünnepi napokban vásárt tartottak. Kellett is, hiszen régen a közlekedés fejletlensége nehezítette az áruforgalmat. Rendszerint akkor szállítottak árut, amikor vásár volt. Ezért a gazdaságilag fejlettebb vidéken sűrűbben szerveztek vásárokat. A Hadisten napján, a Sárkánykirály napján, vagy a Városvédő Isten napján, de a helybeli Tudi Shen, a ?Kis Földisten" napján is tartottak vásárt.
 

Európai Sárkányok

sarkanyero 

Már az ógörög mondai emlékekben is megtaláljuk a sárkány alakját. Az egyik történet szerint Gaia egy aranyalmát adott Hérának, amikor feleségül ment Zeuszhoz. Héra elültette a kertjében, és az őrzését rábízta a Heszperidákra és a sárkányra (Ládónra). A sárkányt Heraklész ölte meg, amikor el kellet hoznia az aranyalmákat.

A középkori Európa elképzeléseiben kétfajta sárkány élt: a többfejű sárkány, amely vizet őrzött, tüzet okádott, az embereket és az állatokat egyaránt megtizedelte, valamint a repülő sárkány, amely vihart keltett, és a fellegekben lakott. A különféle sárkányokról szóló képzetek közös vonása az, hogy a sárkányt gonosz démonnak tartották.


Germán sárkányok

sarkanyero
Ha sárkányt emlegetünk, elsőre a germánok, északi germán törzsek által elképzelt sárkány jut eszünkbe - ők a klasszikus európai sárkányok. Egyes feltételezés szerint maga a sárkány (draco) szó is ősi germán (skandináv) eredetű: draugr. A draugr olyan szellemet jelentett eredetileg, amely az uralkodók, vezetők, harcosok sírjait őrzi, s e holtak lelkeit is magában hordozza. E sírok sokszor rejtettek kincseket, így a sárkány, amelyet ismerünk, kincseket féltékenyen őrző lénnyé lett, barlangban lakik (az uralkodói halomsírok belül sokszor egy barlangszerű teremből álltak, amelyre építették aztán a halmot). Más elképzelés szerint görög eredetű szó, részint kígyó jelentéssel, részint éles látású jelentéssel, illetve szanszkrit eredetű darc szóból ered, amely szintén látást jelent.
Meglepő lehet a hasonlóság az indiai, perzsa, türk sárkányokkal, ám kevéssé meglepő, ha tudjuk, hogy a germán törzsek genetikai eredete Észak-India, déli-Urál és a Kaukázus közrefogta vidékről való. Feltételezhetjük, hogy a sárkánymítosz sokkal ősibb, mint leírt, illetve művészetbe bekerült változatai, így a germán sárkányok gyökere lehet akár belső-ázsiai eredetű.

A magyar sárkány

sarkanyero
A magyar néphagyományban többféle sárkánytípus körvonalazható. A sárkánykígyó a magyar néphit szerint óriási, egyfejű, szárnyas kígyó, a hiedelemmondák garabonciásának a „hátaslova”. A garabonciás akaratának megfelelően a sárkánykígyó vihart, esőt támasztott. A sárkánykígyó-képzetek valószínűleg egy ősi, elemi csapásokat okozó démon emlékét őrzik a magyar néphitben.
Mondáinkban szinte kizárólag egyfejű sárkányok szerepelnek, ezzel ellentétben népmeséinkre a többfejű sárkány alakja a jellemzőbb. A vízőrző sárkány többfejű, lángot lövellő, óriási gyíkhoz hasonló, leányfaló szörny. A többfejű sárkánynak két típusát különböztethetjük meg. Az elrabolt királykisasszonyokról szóló mesetípusban találkozunk az alvilági sárkány alakjával. A hős leereszkedik az alvilágba, hogy a királykisasszonyt kiszabadítsa, és az alvilágban legyőzi a sárkányt. A felvilági sárkány a felettünk lévő világrétegben él. Ez a sárkánytípus Az égig érő fa meséjében szerepel. A többfejű, általában hétfejű sárkány elrabolja a királykisasszonyt, és felrepül vele az égig érő fára. Egy ifjú felmászik utána, elpusztítja, és táltos lova hátán lehozza a királylányt.
 

Amerikai sárkányok

sarkanyero
Az amerikai őslakosság monda- és mesevilágában is vannak sárkányok, sárkánykígyók, különböző sárkányszerű lények. Hogy ezek eredete még szibériából jött-e velük sokezer éve, vagy csak a helyi állatok kapcsán alakult-e ki, nem tudni. Egyes ábrázolások kísértetiesen hasonlítanak a szibériai sámánisztikus ábrázolásokra, így nem zárható ki a hozott eredet sem teljsen. Ne feledjük azonban, hogy főként Amerika középső sivatagos, szubtrópusi, illetve trópusi vidékein igen sokféle kígyó és gyík él, amelyek közt vannak igencsak veszélyesek is, így érthető lenne az ő isteni mivoltuk, mérgük vagy erejük okán félelmetességük, szimbólummá válásuk.

A legismertebbek a mexikói tollaskígyók, de nem merül ki ebben a típusban Amerika sárkányvilága.
Észak-Amerika indián legendáiból:
Gaasyendietha egy seneca indián hitvilágban lévő sárkány, folyókban és tavakban él, képes tüzet okádni, s ráadásnak tűzcsóván közlekedni az égben. Valószínűleg meteorok láttán, esetleg földet érő meteoritok okozta tüzek kapcsán keletkezhetett mítosz.

Piasa szintén északi elterjedésű, a Mississippi völgyében élő illini (Illinois állam névadói) indiánok istene. A teste hüllőszerű, bátor, mint a puma, emberfeje van éles és hegyes fogakkal, pikkelyes a teste, hosszú a farka és a fején szarvasagancsot visel, egyes ábrázolások madárlábbal, saskarmokkal és tüskés szárnyakkal mutatják. A Mississippi melletti barlangban élt, embert evett, felrepült a folyóvízből s a közelben lakókat támadta meg. E cselekedetének egy hős törzsfő és húsz edzett harcosa vetett véget, kicsalogatták a barlangból és mérgezett nyilakkal ölték meg. A fehér felfedezők számos folyómenti sziklán és barlangban találták meg a kőre festett vagy vésett képmását.
Apacs mesék közt szó van egy csapat vízi sárkányról, akiket egy kíváncsi prérifarkas megles, amint azok berepülnek a folyóba, a prérifarkas utánuk ugrik, de a sárkányok vezére kikergeti a partra, s végül nem tudja meg, miért szálltak azok a vízbe.
Szintén észak-amerikai monda, amelyben egy szarvas kígyó szerepel, aki mély vízben él, egyik szarva kék, másik vörös, mindenkit felfal, s ha elfogják, a teste elég - de a szíve gyógyszerként használható. Ellensége a Mennydörgésmadár, akivel ha csatáznak, igen heves zivatarok pattannak ki.
 

Sárkányszerű lények


Tatzelwurm 

sarkanyero 

A Tatzelwurm egy állítólagos élőlény, amely az Alpok hegységeiben él. Nevét onnan kapta, hogy a beszámolók szerint elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva

A legkorábbi észlelések a Tatzelwurmot kígyószerű lényként írják le, aminek csak mellső lábai vannak, de azokkal óriási ugrásokra képes. A két lábán lévő hatalmas karmokkal kapja el áldozatait. Ezen beszámolók a sárkányokkal rokonítják, s egyfajta "kicsi sárkányként" tekintenek rá. A feje sokak szerint a macskáéra hasonlít a leginkább.
Későbbi beszámolókban, mint zömök testű, kicsi lábakkal rendelkező lény jelenik meg, ami leginkább egy fatörzsre hasonlít. 50-200 centiméter hosszú, barlangokban és a sziklák repedéseiben él. Egyesek szerint mérget is képes kibocsátani, de általában mint félénk állat jelenik meg a történetekben.
 

Leviatán

sarkanyero 

Az Újtestamentum szerint Leviatan az Antikrisztus megtestesítője, akit az Úrnak le kell győznie. Más (ószövetségi) összefüggésben a teremtés előtti kaotikus ókorra megy vissza (Zsoltárok könyve, 74:13.-14.). Egyesek szerint azonos Rahab démonnal vagy sárkánnyal (Ézsaiás próféta jövendölése, 51:9). Thomas Hobbes is ezt a szimbolikus képet használta fel az államról írt művében (1651).

A magyar Sárkány Lovagrend jelvényének egyes ábrázolásai is inkább tengeri kígyóra, mint sárkányra emlékeztetnek.
 

Bunyip

sarkanyero
A Szivárványkígyó szintén sárkány-kategóriába sorolható ellenfele a bunyip, az ausztrálok "ördöge", aki vízközeli életmódú, mocsárlakó szörny, amelynek ábrázolása kiméraszerű: nagytestű, szőrös, lószerű fej, karmos-úszóhártyás, néha pikkelyes lábak, agyarszerű fogak, néha szarvak. Feltételezések szerint egy kb. 25 ezer éve kihalt nagytestű (rinocérosz méretű) növényevő erszényes emlős (Diprotodon australis) ihlette e szörnyet, amellyel az őslakosok bizony találkoztak a múltban







www.sarkanyero.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!